„Hetente ránézek arra,
mit tettem azért, hogy jobban legyek”
Egy kliensfolyamat tanulságai a szorongásról, önértékelésről és változásról
Nemrég egy kliens visszajelzést adott a közös munkánkról. Az ő beleegyezésével, anonim módon írok most erről a folyamatról, mert szépen megmutatja, mi minden segíthet akkor, amikor valaki szorongással, önértékelési nehézségekkel vagy belső bizonytalansággal érkezik segítő beszélgetésbe.
„Nekem nagyon sokat segít az, hogy hetente beszélünk, és van egy ilyen kis check-in, ahol szembesítem saját magamat is azzal, hogy az előző héten mit csináltam azért, hogyjobban legyek.”
Szerintem ez nagyon pontosan leír valamit a változás természetéről. A fejlődés nem mindig egy nagy felismerésből történik. Sokszor abból, hogy valaki hétről hétre ránéz önmagára: mi történik bennem,hogyan bánok magammal, mit teszek magamért, és hol hagyom el újra saját magamat.
1. Mivel érkezett?
A közös munka elején elsősorban szorongással dolgoztunk. A szorongás mögött azonban hamar kirajzolódott több mélyebb téma is: önértékelés, önbizalom, saját szükségletek háttérbe szorítása, és az a kérdés, hogy a kliens hogyan látja önmagát.
Sokat foglalkoztunk azzal, hogy mire érzi magát érdemesnek. Mit gondol arról, mit érdemel meg. Mennyire meri képviselni a saját akaratát. És mi történik akkor, amikor egy helyzetben inkább feladja önmagát, csak hogy ne legyen konfliktus, ne okozzon csalódást, vagy ne veszítse el mások szeretetét.
Ezek sokszor nem tudatos döntések. Inkább régen megtanult működések, amelyek egykor segíthettek túlélni bizonyos kapcsolati helyzeteket, később viszont már korlátozni kezdik az embert.
2. Milyen eszközökkel dolgoztunk?
A folyamatban sokat beszélgettünk konkrét helyzetekről. Megnéztük, mi történt, mit érzett, mire lett volna szüksége, mit mondott ki, mit nyelt le, és hol veszítette el közben a saját belső kapaszkodóját.
Dolgoztunk belső gyermek témákkal is. Ez számomra azt jelenti, hogy odafordulunk azokhoz a sérülékenyebb részekhez, amelyek bizonyos helyzetekben ma is aktiválódnak. Elképzelt párbeszédekben gyakorolta, hogyan tud önmagával törődőbben, védelmezőbben és együttérzőbben bánni. Hogyan tud kiállni azért a részeért, amelyet korábban gyakran magára hagyott.
Ez azért fontos, mert a gyermekkori élményeinket sokszor nem egyszerűen „magunk mögött hagyjuk”. Bizonyos mintákat újra és újra megteremthetünk a jelenben is: olyan kapcsolatokat, döntéseket vagy helyzeteket választva, amelyek ismerősek, még akkor is, ha fájdalmasak. Ez nem hibáztatás. Inkább annak felismerése, hogy ami velünk történik, abban néha mi is részt veszünk — sokszor tudattalanul.
A közös munka egyik célja ezért az volt, hogy ezeket a helyzeteket a jelenben újra tudjuk értékelni. Ne csak automatikusan reagáljon rájuk, hanem elkezdje látni: mi az, ami tényleg most történik, és mi az, ami egy régi élményből, régi félelemből vagy régi alkalmazkodásból aktiválódik.
3. A heti check-in ereje
A kliens visszajelzésében nagyon fontos volt a heti rendszeresség. Azt mondta, sokat segít neki, hogy hétről hétre van egy pont, ahol ránézhet arra: mit csinált az előző héten azért, hogy jobban legyen.
Ez az önismereti munka egyik legerősebb része.
Nem csak az számít, hogy egy alkalmon mire jutunk. Az is számít, hogy két alkalom között mi történik. Mit próbál ki. Mire figyel. Hol veszi észre magát. Hol sikerül másképp reagálnia. Hol nem sikerül, de már legalább látja, mi történt.
Ezért a folyamatban rendszeresen voltak házi feladatok is. Néha reflektív feladatok például: átgondolni egy helyzetet, leírni egy belső párbeszédet, vagy megnézni, hogyan bánt önmagával egy nehéz pillanatban.
Máskor kisebb kihívások: például elindulni egy új tevékenység felé, venni egy ruhadarabot sporthoz,vagy beszélgetést kezdeményezni egy idegennel.
Ezek kívülről apróságnak tűnhetnek. Belül viszont sokszor nagyon fontos lépések. Mert a kliens közben elkezdi megtapasztalni, hogy tud hatni a saját életére. Tud dönteni. Tud lépni. Tud mást választani, mintamit a szorongása vagy a régi mintái diktálnának.
4. Szembesítés empátiával
A visszajelzés másik fontos része az volt, hogy segített neki az a kombináció, hogy egyrészt szembesül azzal, mi történik, másrészt közösen keresünk hozzá egy alapot, amin el lehet indulni a változás felé.
A segítő beszélgetésben a szembesítés nem megtörést jelent. Nem azt, hogy valakit rá kell nyomni a saját hibáira, vagy szembesíteni kell azzal, hogy „megint elrontotta”. A szembesítés akkor segítő, ha empátiával történik. Vagyis odafordulással.
Megnézzük, mi történik. De nem azért, hogy bántsuk vagy megszégyenítsük a klienst, hanem azért,hogy legyenek reális kapaszkodói. Hogy pontosabban lássa a saját működését. Hogy különbséget tudjon tenni félelem, régi minta, valós veszély, jogos szükséglet és valódi döntési lehetőség között.
Nekem ebben az a célom, hogy ne kész válaszokat adjak, hanem olyan teret tartsak, ahol a kliens egyre tisztábban tudja látni saját magát. Ebből a tisztább látásból pedig lassan valódi döntések és új működések tudnak születni.
5. Mi változott?
A kliens úgy fogalmazott, hogy korábban is működőképes ember volt, de mostanában azt érzi, sokkal dinamikusabban működik, mint néhány hónappal ezelőtt.
Sok ember kívülről jól funkcionál. Tanul, dolgozik, kapcsolatokat tart fenn, intézi az életét. Közben belül mégis sok a szorongás, az önkritika, a bizonytalanság vagy az önfeladás.
A változás ilyenkor nem mindig látványos kívülről. Néha először csak annyi történik, hogy valaki hamarabb észreveszi, amikor bántja magát. Mer őszintébben reagálni. Nem mond rögtön igent valamire, amire valójában nemet szeretne. Vagy elindul valami felé, amit korábban halogatott.
Ezek apró lépéseknek tűnnek, de belül nagy jelentőségük van.
6. Mit lehet ebből hazavinni?
Ez egy konkrét ember konkrét folyamata. Nem általános recept, és nem is ígéret arra, hogy mindenkinél ugyanígy működik.
Amit mégis megmutat: a változáshoz gyakran kell egy biztonságos tér, rendszeresség, őszinte önreflexió és konkrét cselekvés is.
A szorongással való munka sokszor nem arról szól, hogy egyik napról a másikra eltűnik a szorongás. Inkább arról, hogy az ember egyre kevésbé csak a szorongásán keresztül működik. Több választása lesz. Több belső kapaszkodója. Több kapcsolata saját magával.
És talán ez az egyik legfontosabb változás: amikor valaki már nem csak túléli a heteit, hanem elkezd aktívabban részt venni a saját életében.
Ha magadra ismertél
Ha te is azt érzed, hogy kívülről működsz, de belül sokszor szorongsz, túlgondolsz, megfelelsz, vagy nehezen állsz ki magadért, akkor érdemes lehet ránézni ezekre a mintákra.
Nem azért, mert baj van veled.
Hanem mert lehet, hogy vannak olyan részeid, amelyek már régóta figyelemre, megértésre és törődésre várnak.
A segítő beszélgetés ebben tud teret adni: hogy jobban értsd, mi történik benned, és megtaláld azokat a lépéseket, amelyekkel közelebb kerülhetsz egy önazonosabb, szabadabb működéshez.
